Begöngyölte magát a tenger fehér, könnyű habjába,
foszforeszkálva világít a sápadt holdfényben,
szép, mint Brynhild Budladóttir*, a lángoló, evező párok közt,
a házasságot visszautasító hercegnő,
’ki senkinek sem kellett.
 
Rémlik, távoli korból emlékszem rá,
- éneklő kagylóban gyötrődik a tenger zúgása,
elégiák bezárva csiga-kagylóbörtönbe,
Okeanos* énekel Monszunnal és Passzátszéllel*.
 
Rémlik, városokat, márvány-szép palotákat látok,
utcán, kecsesen lépkedő nemesek mennek,
parlament terén néptömeg nyüzsög,
templomok előtt államilag felszentelt istenek.
 
Hirtelen felismertem őt: Atlantisz anyját,
a legenda, a fejlett kultúra, az elsüllyedt ország,
embereknek, állatoknak, növényeknek énekelt ő, a Veszta-papnő,
tavasz szent ünnepen, téltemető virágfüzérrel.
 
 
Legenda szerint, a Feröer-szigetek észak-atlanti tengerében,
’hol egykor költőre vágyó ország feküdt,
Atlantisz anyja kezét kitárva,
északi szélbe, füstbe öltözötten áll éjjel, a strandon.
Legenda szerint, ’kit csak meglátott ő,
mélykék álomterembe követi őt,
álmodban rád mosoly’g, s szórja rád a téltemető virágot,
miközben rokonok, barátok sírnak; gyászolnak téged.
 
Magyarázat:
Brynhild Budladóttir: a Nibelungok (a germán legenda törpéi) balladáinak fő személyisége
Okeanos: a víz görög istene
Monszun és Passzátszél: szélnevek
 
Forrás – Fonto:
J. H. O. Djurhuus verse az eszperantó nyelvű Norda Prismo 1956. 3. május-júniusi száma
Eszperantóra fordította – Esperantigis: Povl Skårup
Eszperantóból fordította – el Esperanto hungarigis: v. Szabadi Tibor J.
 
Feröer-szigetek:
Terület: 1'400 km²
Lakosság: 48.500 (2006)
Fővárosa: Tórshavn
Nyelv: feröeri, dán
Pénznem: feröeri korona